223/2. A sárgaréz indexkártya — A leltárba vett látogató

Mr. Alistair félrehajtotta a fejét, és gyanakodva meredt a tölgyfa szekrényre. Az antikvárius egyetlen rutinos mozdulattal elébe lépett, eltakarni igyekezve a bútort.
– Csak a feszültség, kedves uram – magyarázta sietve a boltos. – A százéves fa reagál a páratartalomra. Egy zseniális kiegyenlítő rendszer, amely megóvja a belső teret. Semmi ok az aggodalomra.
Alistair bólintott, bár a mozgás hirtelen nehezére esett. Amikor közelebb lépett a kiszemelt utazóládához, a bal sarka furcsán elnehezült. A pedáns gyűjtő bosszúsan felszisszent, és a makacs köszvényére gyanakodott, amely mindig a legrosszabbkor tört rá. Hogy megmozgassa az ízületét, határozottan megrántotta a lábát.
A cipőjére tapadt mágneses fogaskerék azonban nem engedett a padló alatti fémvonzásnak: a rántástól az egyik meglazult tölgyfa deszka hangos reccsenéssel felpattant. Alistair egyensúlyát vesztve a ládának támaszkodott, miközben a résből egy makulátlanul fényes, sárgarézből készült indexkártya csúszott ki a porból.
A kártyán finom gravírozással ez állt: „Alistair-modell – Gyűjtő típus. Garanciális felülvizsgálata esedékes.”
Mielőtt a férfi felfoghatta volna a leírtakat, a lelakatolt, elvileg üres utazóláda mélyéről egy apró, fémes kattanás, majd egy halk, ritmikus ketyegés indult el a sötétben.