222/7. A garanciális visszahívás — A leltárba vett végkifejlet

Az új ellenőr halk bürokratikus sóhajjal kattintotta meg a tollát. A padlódeszkák forgása egyetlen tiszta fémes csengéssel állt meg, mintha csak egy konyhai időzítő járt volna le. Henderson meglepve tapasztalta, hogy a mellkasát fojtogató szorítás hirtelen megszűnt; végtagjai teljesen feszültségmentessé váltak, mintha a csontjait és ízületeit puha filcre cserélték volna.
Az antikvárius sajnálkozón ingatta a fejét, miközben végigsimított a porlepte asztallapon. „Pedig igazán ígéretes darab volt” – jegyezte meg az ellenőrnek, teljesen figyelmen kívül hagyva Henderson döbbent tekintetét. „A fémízületi felügyelő esküdött rá, hogy ez a széria már nem gyűjti a szöszt. És tessék, egyetlen vörös fonal a tizedik vállfáról, és máris beáll a teljes fogaskerék-zárlat.”
Henderson tiltakozni akart, követelni a jogait, de a torkából csupán ütemes, fojtott fémes kattogás hallatszott. Az új ellenőr rutinos mozdulattal nyúlt Henderson gallérja mögé, egy apró szeleppel leeresztette a férfi tüdejében lévő gőznyomást, majd a toll hegyével lekaparta a tarkóján lévő „Garanciális Ellenőr-Bábu” feliratú matricát, és a hibajegyzékre ragasztotta.
A padló halkan megnyílt, és a tehetetlenül összehajtható Hendersont elnyelte a sötét tárolórekesz. Az utolsó fénysugárral még látta, amint a falióra mögül egy vadonatúj, fényesre lakkozott cipő lép elő.
A lezáródó deszkák rései között egy apró réz fogaskerék gurult ki a szoba közepére, egyenesen a sarokban álló, lelakatolt utazóláda lábához.