222/2. A hiányzó posztó — A szabványos textilpróba

A látogató mutatóujjával óvatosan megérintette a rezes csengő szélét, miközben tekintete a szürke kelmedarabkára tapadt. A szövet minősége és árnyalata kísértetiesen emlékeztetett arra a hivatalos egyenruhára, amelyet a Központi Ellenőrzési Hivatal minden beosztott auditorának kötelezően előírt.
– Úgy tűnik, Henderson kolléga zakójából kipottyant egy darab – jegyezte meg a látogató szárazon, majd szemét a csengőről lassan az antikváriusra emelte. – Vagy talán a leltározás során az anyagminták állagmegóvását is tesztelte?
Az antikvárius felnevetett, a hangja tiszta volt és csilingelő, akár a frissen olajozott óraszerkezet.
– Ó, dehogy! Mr. Henderson kivételes szakmai alázattal jár el – felelte, és kinyújtotta a kezét, hogy egy selyemkendővel lágyan letörölje a csengő kupoláját. – A mi kis műhelyünkben a finommechanikai alkatrészek rezgéscsillapítására kizárólag a legmagasabb minőségű gyapjúposztót használjuk. Henderson úr maga ajánlotta fel ezt az apró szövetmintát a rezonancia csökkentésére. Az odaadása egyszerűen páratlan.
Az új ellenőr nem mosolygott. Előhúzott a zsebéből egy apró, rézkeretes nagyítót, és közelebb hajolt a pulthoz. A fémízületi zajok a hátsó szoba irányából ekkor egyenletes, ritmikus kattogássá szelídültek, mint amikor egy nagyapafa-óra új fokozatra kapcsol.
– Értem – mondta a látogató, miközben bőrtáskáját a pult lapjára fektette. – Mindenesetre szeretném személyesen átvenni tőle a félbehagyott jegyzőkönyvet. Hol található most pontosan?
– A háttérzóna belső finomhangolásán dolgozik – válaszolta az antikvárius szívélyesen, és a fal melletti, nehéz tölgyfa ajtóra mutatott. – De nyugodtan betekinthet. A fogaskerekek illesztése épp most érte el a tökéletes egyensúlyi állapotot.
A látogató egy határozott lépést tett az ajtó felé, ám ekkor a küszöb alsó résén át egy keskeny papírcsík csúszott ki a csempézett padlóra – egy frissen perforált, még gőzölgő leltárcédula.