222/1. Az új érdeklődő — A makulátlan minőség

Az antikvárius megigazította selyemnyakkendőjét, és könnyed, szinte lebegő léptekkel sétált ki a hátsó szobából a bolt elülső részébe. A pult mögötti rézcsengő elhalkuló rezgése még ott lebegett a pormentes levegőben. A bejárati ajtó előtt egy középkorú, éles tekintetű úriember állt, aki komótosan törölgette pápaszemét egy szarvasbőr kendővel.
– Jó napot kívánok! – köszöntötte az antikvárius a tőle megszokott, gyanúsan szívélyes mosollyal. – Miben lehetek a szolgálatára? Ritkaságokat keres, vagy esetleg egy pontos leltárt szeretne ellenőrizni?
A látogató felvette a pápaszemét, és végigmérte a polcokon sorakozó, gondosan elrendezett tárgyakat. Egy pillanatra megállt a tekintete a falba süllyesztett, sárgaréz szegélyű fülke előtt, amely mögött a mechanikus óramű halk, megnyugtató ritmusra ketyegett.
– Igazából a Központi Ellenőrzési Hivatal küldött – mondta az új érkező száraz, hivatalos hangon, miközben bőrtáskájából előhúzott egy élére hajtogatott dokumentumot. – Úgy értesültünk, a korábbi kollegánk, Mr. Henderson kissé elhúzódó vizsgálatot folytat a helyszínen. Szeretném átvenni tőle a félbehagyott jegyzőkönyvet.
Az antikvárius elégedetten összefonta a kezeit, és a hátsó ajtó felé intett egy elegáns kézmozdulattal.
– Ah, Mr. Henderson! – felelte derűsen. – Rendkívül alapos úriember. Biztosíthatom róla, hogy a leltározást a legapróbb részletekig befejezte, és jelenleg is a műhely stabilitását garantálja.
A látogató gyanakodva vonta fel a szemöldökét, majd a pult szélére helyezett kis rézcsengőre pillantott. A csengő belső nyelvén egy apró, szürke zakóposztó-darabka pihent.