221/9. A perforált mintavétel — A hitelesített jelenlét

Henderson megdermedt, miközben a padlódeszkák réseiből finom, sárgaréz-illatú gőzpára szivárgott elő. A halk szisszenést követően egy keskeny, rézzel szegélyezett csapóajtó emelkedett ki a tölgyfa burkolatból, pontosan a cipője orra előtt.
A nyílásból egy apró, selyemgyapottal kibélelt tálca emelkedett fel, amelyen egy rugós sárgaréz csipesz és egy köteg perforált leltárcímke feküdt. A fal mögötti óramű kattogása feszülten felgyorsult, mintha türelmetlenül várná a következő kötelező adminisztratív lépést.
– *Próbaidős ellenőr* – recsegte a gramofontölcsérből az Antikvárius szaggatott, tiszteletparancsoló hangja. – *A háttérzóna belépési protokollja megköveteli a jelenléti minta azonnali hitelesítését. Helyezze a textilellenőrző szálat a tálcára!*
Henderson közelebb emelte a rézkeretes lencsét. A monokli finom bemarásain keresztül tisztán látta, hogy a tálca alján lévő réztáblákon nem műszaki adatlapok álltak, hanem az elmúlt évtizedek látogatóinak apró, beszáradt kelmemintái. Mindegyik szövetszál mellett ott virított a precíz dátum és egy végleges selejtezési pecsét.
A férfi feszülten a csipeszért nyúlt, de amint az ujjai hozzáértek a hideg fémhez, a szoba hátsó sarka felől nehéz, láncos emelőszerkezet zörögve indult meg a sötétben.