221/8. A rézkeretes lencse — A háttérzóna leltára

Henderson óvatosan emelte ajkához a finom porcelán csészét. A csészealjban doboló apró fogaskerekek ritmusa gépies pontossággal sürgette az első kortyot. A folyadék langyos volt, halvány bodza- és sárgaréz-mellékízzel, ami meglepő módon azonnal kisimította a férfi megfáradt idegeit.
Amint a csésze kiürült, a ketyegő szerkezet halk csengetéssel állt meg. A kárpitozott fiók mélyéről ekkor egy kis rugós kar emelkedett ki, a végén egy finoman csiszolt, rézkeretes monoklival.
– *A frissítési szakasz lezárult* – recsegte a gramofontölcsér kiszámítható monotóniával. – *Kezdje meg a háttérzóna felderítését. A rejtett kopási együtthatók azonosítása azonnali hatállyal kötelező.*
Henderson átvette a rézkeretes lencsét. A nehéz üveg felületén finom, bemarott mérőskálák csillogtak a vitrin fénysugarában. Amikor a hátsó fal faburkolata felé fordította a műszert, a lambéria mögött hirtelen láthatóvá vált a falba épített óraművek szövevényes rendszere. Az apró, forgó fogaskerekek illesztéseinél apró sárgaréz táblácskák villantak meg.
A legközelebbi táblácska nem alkatrészszámot jelölt, hanem Henderson saját monogramját és a pontos belépési idejét tartalmazta, éles betűkkel a fémbe vésve.
A szoba mélyéről ekkor halk, levegős szisszenés hallatszott, mintha egy eddig ismeretlen szelepet nyitottak volna ki az aljzatban.