221/7. Az üvegfalú vitrin — A minősített szolgálat

Henderson megfontolt mozdulattal rákulcsolta ujjait a polírozott sárgaréz kilincsre. Az üvegajtó meglepő hangtalansággal tárult ki, s a sötét hátsó szobát azonnal elárasztotta a vitrinből kiáramló, ózon- és bodzaszörp-illatú langyos levegő. Odabent, egy bordó bársonypárnán nem egy újabb alkatrész feküdt, hanem egy nehéz, rugós szerkezetű pneumatikus bélyegző.
– *Az üzemeltetői státusz aktiválva* – recsegte a gramofon tölcsére a háta mögül, miközben a szerkezet belsejében egy rejtett rugó szárazon megpattant. – *Mielőtt továbbhaladna a leltározási zónában, kötelessége érvényesíteni a napi haladási naplót.*
A bélyegző mellett egy apró, gondosan hajtogatott kartonlap hevert. Henderson óvatosan felemelte a papírt, melyen saját kézírásához megszólalásig hasonló betűkkel állt a kötelező feladatlista: a tölcsér finompolírozása, az olajszint ellenőrzése és a vitrin belső üvegfelületének ujjlenyomat-mentesítése.
Amikor Henderson a rézbélyegzőt határozott mozdulattal a kartonra nyomta, a gépies sűrített levegő sziszegve távozott a nyélből. A vitrin aljából ebben a pillanatban egy kárpitozott fiók csúszott ki halk kattanással, benne egy apró, sárgaréz teáskannával és két gőzölgő, porcelán csészével.
– *A frissítő felszolgálva* – közölte az Antikvárius hűvös, fémes elégedettséggel. – *Kérjük, fogyassza el az előírt adagot a következő karbantartási ciklus megkezdése előtt.*
Henderson a legközelebbi csészéhez nyúlt, ám a csészealj alján megbújó apró fogaskerék-rendszer azonnal halk, ritmikus ketyegésbe kezdett, jelezve, hogy a kötelező pihenőidő is szigorúan kimért ütemterv szerint ketyeg le.