220/4. A selyemzsinór fogsága — A prémium besorolás

A vörös plüssbélésű díszdoboz lágyan ringatózva ereszkedett le a mennyezetről, épp Henderson feje fölé, miközben a selyemzsinórok elegáns masnikat formázva tekeredtek a férfi tehetetlen karjai köré. A báb ujjai meglepő gyengédséggel, de megfellebbezhetetlen szorítással igazították el Henderson gallérját, mintha csak egy kirakati bábura adnák rá az utolsó simításokat.
– Állítsa meg! Drága barátom, tegyen valamit, mielőtt lepecsételnek! – nyüszítette Henderson, de a hangja hirtelen elcsuklott, amikor egy apró, sárgaréz csipesz egy elegáns, viaszolt kártyát tűzött a zakója hajtókájára: „I. osztályú exkluzív darab. Nedvességtől óvni.”
Az Antikvárius, látva, hogy a zsinórok már Henderson derekát övezik, kétségbeesetten a díszdoboz oldalához rontott. Ott egy apró, sárgaréz billentyűt talált, mely felett a „Kiegészítők és Tartozékok” felirat állt. Jobb ötlet híján teljes súlyával rátenyerelt a gombra, remélve, hogy a folyamat leáll.
A doboz mélyén lévő apró fogaskerekek azonnal irányt váltottak. Egy újabb csapóajtó nyílt ki, és egy kerek, bársonyborítású talpazat csúszott ki belőle, egyenesen az Antikvárius lába elé. A gép recsegő hangszórója ismét megszólalt:
– Tartozék észleleve: Díszes talpazat kísérő figurához. Kérjük, lépjen a kijelölt felületre a pormentes rögzítéshez.
Az Antikvárius riadtan hátralépett volna, de a talpazatból kicsapó apró fémkapcsok már a cipősarka után kaptak. A háttérben, a sötét falak mögül ekkor egy ütemes, halk kattogás vette kezdetét, miközben egy vékony, zöld fénysugár kezdte el szisztematikusan pásztázni a padló repedéseit.