220/3. A mechanikus szállítmány — A rögzített kategória

A falba épített egyik sötét faburkolat halkan félrecsúszott, feltárva egy szűk, gőzölgő aknát, amelyből egy méretre szabott, fenyőfa szállítóláda emelkedett ki, belsejében finomra vágott fagyapottal és néhány tekercs rögzítőszalaggal.
– Ez abszurdum! Én nem vagyok árucikk! – suttogta Henderson, miközben kétségbeesetten próbálta kihúzni a lábát a citromillatú gyantából. A báb azonban megállt előtte, és karjai lassan, de kérlelhetetlenül kinyúltak a férfi vállai felé, mint egy precíz csomagológép.
Az Antikvárius ekkor vette észre a zsebében lapuló, korábban megszerzett perforált szalagot. Reszkető ujjakkal rántotta elő a papírcsíkot, és kétségbeesett lépéssel a báb hátához ugrott. Ott, a sárgaréz gallér alatt megpillantott egy keskeny, fogazott nyílást. Remélve, hogy a parancssor felülbírálja a könyörtelen szállítóprogramot, teljes erejéből betolta a szalagot a résbe.
A gép torkából hirtelen fojtott kattogás hallatszott, a fejét képező üveggolyóban pedig a kék fogaskerekek veszett pörgésbe kezdtek. Henderson vállánál megálltak a fémkarok. Az Antikvárius győzedelmesen elmosolyodott, de a megkönnyebbülés csak addig tartott, amíg a báb mellkasából újabb perforált csík nem bújt elő.
A recsegő hangszóró szárazon megszólalt:
– Hibajelzés felülbírálva. Új besorolás: Luxus kategóriás, kitömött kitüntetett. Különleges kezelést igényel.
A fali akna mélyéről ekkor egy hatalmas, vörös plüssbéléssel ellátott díszdoboz emelkedett a magasba, miközben a mechanikus karok immár selyemzsinórokat kezdtek el kibontani a csomagoláshoz.