219/2. A padló alatti szívverés — A rezonancia csapdája

A padlólemezből áradó tompa lüktetés gyorsan átterjedt a tölgyfa pultra is. A két üvegbúra finom, ütemes remegésbe kezdett, mint egy pár elszabadult sótartó a bekapcsolt mosógép tetején. Mr. Henderson tehetetlenül nézte, ahogy a saját kalitkája milliméterről milliméterre araszol a szomszédos emelvény felé.
– Ne pánikoljon, Henderson – sziszegte az Antikvárius, miközben a saját rézfogaskerekei próbáltak ellentartani a külső rezgésnek. – Ez csupán az épület régi gőzfűtése. A szürke kabátos hölgy nyilvánvalóan csak a főcsapot kocogtatta meg a kulcsával. A rendszer levegős, és tágul a csőhálózat.
Henderson szerette volna elhinni ezt a megnyugtató, szinte polgári magyarázatot, de a lüktetés nem gőzsziszegést, hanem sokkal inkább egy gigantikus mechanikus inga kattogását idézte. A két búra végül halk koccanással összeért a pult közepén. Ebben a pillanatban a padló mézbarna deszkái száraz reccsenéssel kettényíltak alattuk.
A résből egy rézbevonatú süllyesztő lassan emelkedni kezdett a homályos alagsorból. A mechanika nem közvetlen veszélyt sugárzott, hanem meleg gépzsír és frissen sült fahéjas csiga meglepően kellemes illatát árasztotta feléjük. A süllyesztő tálcáján egy csiszolt sárgaréz tábla csillogott, rajta egyetlen frissen vésett felirattal.