218/7. A prémium csomag — A pormentes örökkévalóság

A csengő tiszta hangja még vibrált a fojtott levegőben, amikor a borostyánszínű gyanta végleg megkötött. Meglepő módon a feszültség azonnal elillant; a rideg kőpadló helyett a két férfi lábát most egy tökéletesen ergonomikus, meleg, testre szabott támaszték ölelte körül. Henderson kísérletképpen megmozdította a lábujjait, de a cipője immár a bolt szerves, elmozdíthatatlan részévé vált.
– Úgy tűnik, a rendszer méltányolja a pozitív visszajelzést – jegyezte meg Henderson, miközben a pálcás gép halk, megnyugtató zümmögéssel újabb parancsot hajtott végre. A gépből előbújó apró rézkar egy tálcát nyújtott feléjük, rajta két finom porceláncsészével, amelyekből hívogató, Earl Grey illatú gőz szállt fel. Úgy festett, a bürokratikus gépezet végre felismerte a látogatók jogait, és a prémium kiszolgálás jegyében megkezdte a komfortosítást.
Az Antikvárius megkönnyebbülten nyúlt volna a csésze felé, ám a karja félúton megállt. A teából felszálló gőz nem meleg volt, hanem száraz jégből származó, hideg pára, s a díszes porceláncsészék alja szilárdan a réztálcához volt forrasztva.
A fejük felett ekkor két hatalmas, csiszolt üvegbúra jelent meg, amelyek méltóságteljes lassúsággal ereszkedtek le a mennyezetről, hogy hajszálpontosan rázáródjanak a vállukra. A prémium ügyfélcsomag ugyanis nem a szabadulást biztosította, hanem az elégedett látogatók örökidőkre szóló, pormentes konzerválását a tárlat állandó részeként.
A búra alatt hirtelen beállt a tökéletes csend, s a homályból csupán egy nehéz, rozsdás vaskulcs fojtott csikordulása hallatszott.