218/6. A meghatalmazott pálca — A hiányzó jóváhagyás

A hátsó ajtó nyílásában nem egy mentőcsapat, hanem egy négylábú, rézből és fogaskerekekből összeállított íróasztal-hibrid jelent meg. Kerekeken gurult, hátán egy terjedelmes iktatókönyvvel, csuklós fémkarja végén pedig egy hosszú, gumivégű pálcát egyensúlyozott, amelyet nyilvánvalóan a távoli gombok megnyomására terveztek.
– Íme a megoldás! – kiáltott fel Henderson, és megpróbált közelebb hajolni a mechanikus szerkezethez. – Csak el kell kérnünk tőle a pálcát, vagy rávenni, hogy bökjön a megfelelő gombra!
Az Antikvárius szemei mögött azonban már felcsillant a tapasztalt antikvárius borúlátása. A szerkezet megállt pontosan a ragadós gyantatócsa szélén, csuklós karját kinyújtotta a gőzautomata billentyűzete felé, majd félúton hirtelen megtorpant. Egy apró gőzszelep sziszegve kiengedte a nyomást, és a gép gyomrából egy újabb papírcsík gördült ki.
– Mit ír? – nyögte Henderson, miközben a száradó kéreg már a térdéig ért.
– „A meghatalmazott pálca használata harmadik fél részére csak két tanú jelenlétében, hitelesített nyomtatvány kitöltésével engedélyezett” – olvasta fel az Antikvárius fojtott hangon. – „Amennyiben Önök nem állnak rendelkezésre teljes cselekvőképességük birtokában, a pálca kizárólag az automatikus felülbírálati opciót választhatja.”
A mechanikus kar erre ünnepélyes lassúsággal elfordult, és határozott mozdulattal a „Kifejezetten elégedett” gomb felé lendült. Henderson kétségbeesett nyögése elhalt, ahogy a mézszínű massza a padlón végérvényesen üvegszerűvé kristályosodott. A bolt mélyén pedig felcsendült egy halk, kárörvendő csengőszó.