218/5. A minőségbiztosítási kérdőív — A bürokratikus örökkévalóság

Az Antikvárius enyhe kancsalsággal fókuszált a közvetlenül az orra előtt lebegő sárga papírfecnire. Mivel karjai szabadok voltak, óvatosan, nehogy megbontsa a borostyánszínű gyanta kényes egyensúlyát a bokája körül, két ujjával lecsípte a cédulát az apró fémpók lábai közül. A gépies rovar elégedett cirpeléssel visszahúzódott a sötét mennyezeti gerendák közé, magára hagyva a három tehetetlen alakot a gyorsan szilárduló félhomályban.
– Nos? – kérdezte Henderson fojtott hangon, miközben megpróbálta lábujjait megmozdítani a cipőjében, de a massza már könyörtelenül megragadta a sarkát is. – Mentőcsapat? Vagy a tűzoltók?
Az Antikvárius megtisztította szemüvegét a gőzmaradványoktól, majd felolvasta a míves, gót betűs sorokat: „Tisztelt VIP Felhasználó! Köszönjük, hogy a gőzautomata aromaterápiás öntapadó ciklusát választotta. A végleges rögzítés előtt kérjük, értékelje szolgáltatásunkat a gép oldalán található számbillentyűzeten. Figyelem: amennyiben három percen belül nem érkezik visszajelzés, a rendszer a ’Kifejezetten elégedett’ opciót automatikusnak tekinti, és a gyantát örökidő-módban archiválja.”
A látogató, akinek elegáns felöltőjét már finom, mézillatú kéreg vonta be, elragadtatva tapsolt. – Zseniális! – lelkendezett. – Ez a fajta sürgető interakció tökéletesen modellezi a viktoriánus kor bürokráciájának rideg valóságát. Hol a billentyűzet?
A billentyűzet pontosan másfél méterre volt tőlük, a gőzautomata rézburkolatába süllyesztve. Elérhetetlen messzeségben mindhárom, padlóhoz nőtt lábú ember számára. Henderson kétségbeesetten nézett körül, hátha talál egy hosszabb esernyőt, de a bolt feszült csendjében csak a gyanta lassú, kristályosodó pattogása hallatszott. Ekkor a bolt hátsó ajtaja mögül vészjósló, ritmikus kattogás vette kezdetét, mintha egy újabb, jóval nagyobb szerkezet készülne csatlakozni az adminisztrációhoz.