217/6. A titkos szint térképe — A megzavart keringő

Az Antikvárius gyanakodva meredt a gőzfelhőből aláhullott, gőzölgő fémdarabra. Mivel saját ujjait féltette az égéstől, Mr. Henderson megkeményedett teaburokból kiálló, merev mutatóujját használta csipeszként, hogy felemelje a forró kulcsot. Henderson méltatlankodó morranással nyugtázta a dolgot, de a helyzet feszültségére való tekintettel nem tiltakozott.
A zöldes gőz eloszlott, de a pincéből felszálló keringő dallama egyre erőszakosabbá vált. A pult mögött feszítő, megelevenedett kabát hirtelen elegáns ívben fordult egyet, és jobb ujját teátrálisan a tehetetlen könyvvizsgáló felé nyújtotta. Úgy tűnt, a leértékelt ruhadarab nem tűri a táncolni nem akarókat.
– Ne most akarjon társasági életet élni, Henderson! – sziszegte az Antikvárius, miközben a gőzautomata hátulján felfedezte a viasszal eltömődött kulcslyukat. A kulcs tökéletesen illeszkedett. Elfordításához azonban mindkét kezére szükség volt, így elengedte társa ujját, aki azonnal a táncoló kabát ölelésébe dőlt.
Egyetlen kattanás rázta meg a gépezetet, mire a keringő elhallgatott. A gőzautomata mélyéből egy apró, rugós tálca ugrott elő, rajta egy megsárgult papírlappal. Az Antikvárius kihajtotta a lapot, de a vészleállító kód helyett egy kézzel rajzolt térképet talált, amely az alagsor alatti, eddig ismeretlen szintet ábrázolta – és az ott várakozó szerkezetet, amely halk, ritmikus sziszegéssel most lépett működésbe.