215/5. A tapintatos leltár — A tétel felmérése

A rézkar végén lévő apró csipesz nem fúródott a húsba, csupán óvatosan megkocogtatta Mr. Henderson keménykalapját, mintha a csomagolás szerkezeti integritását tesztelné. A tölcséres hangszóróból sercegő, kántáló hang szólalt meg: „Tétel száma: kettőszáz-tizenöt törve négy. Állapot: enyhén merev, kismértékben ellenálló, kámforos aromával fedett gyűjtőanyag.”
Az Antikvárius megpróbálta félrefordítani a fejét, de a mérlegasztal alatti súlyérzékelő azonnal éles csengőhanggal jelzett. A padlózatból egy vékony, perforált rézlemez emelkedett ki, amelyre a mechanikus gép nyomban ritmikus lyukakat ütött. Minden egyes koppanás egy újabb minősítési kategóriát rögzített. Mr. Henderson a szeme sarkából látta, hogy a szerkezet nem megsemmisíteni akarja őket, hanem besorolni a végleges archívumba.
A két csipesz ekkor finom, kimért mozdulattal lefejtette róluk a feszülő viaszos papírt. A csomagolóanyag halkan sercegve hullott a zöld posztóra. Kiszabadultak, ám a mérleg lapja hirtelen megdőlt, és a lejtős kijárat felé csúsztatta őket, ahol egy réztábla állt: „Feldolgozásra váró iktatott tételek”.
Mr. Henderson ekkor benyúlt a kabátjába, és a korábban elrakott rézkulcsot bedugta a legközelebbi fogaskerék-nyílásba. A csikorgó szerkezet egy pillanatra megtorpant, majd mély, tiszteletteljes gépzúgással átváltott kézi felülbírálatra. A szoba sötétjéből egy magas, polcos szállítókocsi gurult elő a síneken.