215/2. A süllyesztő számlája — A csomagolt tőke

A fahéjalapú mázba zárt páros zökkenve érkezett meg a kirakat alatti, kattogó fogaskerekekkel teli gépterembe. A süllyesztő platform pontosan a főtengely mellett állt meg, ahol a gőznyomású szelepek ritmikus szisszenéssel engedték ki a felesleges mentolgőzt. Bár mozdulni egyikük sem tudott, az Antikvárius tekintetéből tisztán kiolvasható volt a szándék, hogy amint visszakapja az uralmat a végtagjai felett, azonnal felszámolja az egész automatizált műhelyt.
– Tétel előkészítése szállításra – recsegte egy rejtett réztölcsérből a fémhang.
Egy finom mechanikus kar kinyúlt a falból, és bársony borítású mérőszalaggal gyorsan körbemérte Mr. Henderson derekát, majd elégedett kattanással visszahúzódott. A padló alatt futó futószalag halk nyikorgással elindult velük a falba vágott, boltíves alagút felé. Az alagút bejárata felett sárgaréz tábla hirdette a részleg feladatát: Csomagolás és Értékcsökkentett Szállítás.
– A vevő prémium csomagolást kért – hangzott a mechanikus tájékoztatás, miközben a mennyezetről hatalmas, kenderfonatú kötelek ereszkedtek le.
Az Antikvárius tehetetlen dühében csak a szemgolyóját tudta forgatni, amikor a szalag megtorpant egy óriási, számozott facsavar előtt. Kiderült, hogy nem fizikai megsemmisítés vár rájuk: a licitáló sötét köpenyes úr nem megvenni akarta őket, hanem biztosítékként elhelyezni az automata saját hitelezői raktárában. A csomagolókarok precíz, szinte gyengéd mozdulatokkal kezdték körbetekerni a két statikus figurát vastag, viaszos csomagolópapírral.
A papír rétegei mögött a külvilág zajai lassan elhalványultak, ám a legalsó réteg alá becsúszott egy apró, sárgaréz kulcs, amely fémesen koccant Mr. Henderson cipőorrán.