214/6. A végleges egyenleg — A kirakati árverés

Henderson hátrahőkölt, amikor a rézkar fémes reccsennéssel lecsapott, és egyetlen határozott rántással leszakította a mellényéről a ketyegő ezüst zsebórát. A szerkezet belső fogaskerekei elégedett durogásba kezdtek, s a gép tetején lévő apró, üvegfalú henger azonnal szétroppantotta a finom szerkezetet, puszta fémporrá őrölve a svájci rugókat.
– Tőke törlesztve – sziszegte a szellőzőből áradó, mézillatú pára mögül egy rekedt, mechanikus hang. – Fennmaradó kamat: a fizikai jelenlét eladósítása.
Az Antikvárius dühösen a perforált rézlemezért nyúlt, de a csövekből kiáramló aranyszínű por ekkorra már vastag, ragacsos mázként borította be mindkettőjüket, teljesen megdermesztve a mozdulataikat. A nehéz tölgyfa ajtó ekkor éles kattanással sarkig tárult.
Henderson nem tudott elmenekülni: a kamra fala visszahúzódott, s a két aranyszínűre pácolt, mozdulatlanná dermedt figura hirtelen az antikvárium utcafronti kirakatában találta magát. A kinti járdán összegyűlt járókelők elismerően tapsoltak a rendkívül élethű, fahéjillatú viaszfigurák láttán.
A kirakatüveg fölött a réztábla automatikusan átváltott: „Eladó mechanikus kuriózumok. Kikiáltási ár: a fennmaradó kamatösszeg.”
Az utca túloldalán egy sötét köpenyes alak lassan feljegyzett valamit egy csontberakásos jegyzettömbbe.