213/3. A Mandulás Eső — A Levegőben Lógó Rejtély

A mennyezet repedéséből lecsorgó három, mézszínű könnycsepp látványára Mr. Henderson reflexszerűen hátrébb lépett, mintha a padló már a következő pillanatban egy újabb, ragacsos tóvá változna. Az édes mandulaillat most már szinte tapinthatóvá vált, beborította a levegőt, mintha egy óriási marcipánszobrász épp a közelben dolgozna, nem törődve az alagsor szürke valóságával.
„Ez már túlmegy a puszta párolgáson, Antikvárius,” motyogta Mr. Henderson, arcán a zavarodottság és az enyhe émelygés furcsa keveréke ült. „Ha így folytatjuk, hamarosan olyan ragacsosak leszünk, mint egy méhek által elfeledett mézeskalács házikó. Talán ez a gép… lekvárt főz? Régi, elfeledett recepteket, amiknek már rég a történelem szemétdombján lenne a helye?”
Az Antikvárius szeme nem mozdult a sárgaréz szerkezet számlálójáról. A szám még mindig ugyanazon a helyen állt, de a lassan forgó tengelyből most egy halk, kattanó hang is kiszűrődött, mintha valami apró, de rendíthetetlen mechanizmus lépett volna működésbe. A zöld viaszpecsétes dokumentum, melyet még mindig a kezében tartott, most már érezhetően lüktetett, szinte magába szívta az alagsor illatát és a szerkezet energiáját.
„A lekvárkészítéshez általában gyümölcsre van szükség, Mr. Henderson, és nem emlékszem, hogy az utolsó leltározás során bármilyen szilvaültetvényt találtunk volna az alagsorban,” replikázott az Antikvárius szárazon, anélkül, hogy ránézett volna. „Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ez a jelenség a dokumentummal van összefüggésben, vagy pedig… nos, valami egészen másfajta tartósítással.”
A harmadik csepp is elérte a padlót, és a szétterülő folyadékban hirtelen egy apró, sárgásbarna porszem úszott el, majd feloldódott, mintha sosem létezett volna. Ezzel egy időben a mandulaillat egy pillanatra felerősödött, majd szétoszlott, és helyét egy finom, ám annál áthatóbb borsmenta aromája vette át, mintha az alagsor maga akarna egy kellemesen hűsítő szájöblítőt kínálni a két riadt úrnak. A sárgaréz szerkezet felől pedig egy apró, csillogó szikra ugrott ki, mielőtt visszatért volna csendes, baljós működéséhez.