212/2. A Ritmikus Büntetés — Az Elévülhetetlen Számla

A sárgaréz számláló kis ablakában golyósfejű számkerekek kezdtek szédítő sebességgel pörögni. Száraz, fémes kattanásokkal pergett fel az összeg, míg végül egy határozott kongással meg nem állt a kilencesekből és hatosokból álló, meglehetősen tiszteletreméltó számsoron.
– Úgy tűnik, a karbantartási jegyzőkönyv nem puszta adminisztráció – jegyezte meg Mr. Henderson, miközben félrehúzódott a doboz kiszámíthatatlanul ketyegő mechanikájától. – Ez egy büntetőkamat-számláló.
Az Antikvárius orrnyergére tolta a pápaszemét, és egészen közel hajolt a piciny kijelzőhöz.
– Bámulatos! – suttogta, bár a hangjában inkább mély felháborodás repkedett, mintsem szakmai elismerés. – Késedelmi díj 1889 óta. És ha a szemeim nem csalnak, az elmaradt szervizelésért felszámolt büntetés mértéke percenként három csepp prémium kategóriájú bergamott-esszencia.
A doboz oldalán ekkor egy keskeny nyílás pattant ki, amelyből merev, viaszolt papírszalag türemkedett elő. A szalagra apró, nyomtatott gót betűkkel ropogósra száradt a tintás felszólítás: „Azonnali rendezés hiányában a rendszer végrehajtási üzemmódba kapcsol.”
– Milyen végrehajtásról lehet szó egy százéves Illatgyár esetében? – kérdezte Henderson, miközben sétapálcájával óvatosan megpiszkálta a kilógó szalagot.
Az válasz nem váratott sokat magára. A padló alatti kattogás hirtelen mély, vibráló morajlássá alakult, és a szoba sarkában, pontosan az ajtófélfa mellett, egy apró, sárgarézből öntött érmenyílás emelkedett ki a vakolatból.