211/5. A Poros Polcok Titka — Az Aromás Nyomozás

Mr. Henderson óvatosan, mintha egy alvó viperát próbálna megvakargatni, kinyújtotta a kezét, és mutatóujjával megbökte a leginkább penészesnek tűnő kötet gerincét. A könyv nem harapott vissza, viszont egy fojtott, tüsszentésre ingerlő porfelhőt bocsátott ki magából, amely azonnal elnyomta a kávé és a méz fenséges aromáját.
„Ez nem egy klasszikus darab,” állapította meg az Antikvárius, miközben zsebkendőjével elegánsan legyezte a levegőt. „Ha jól látom, ez a helyi gázművek 1894-es főkönyve. Rendkívül izgalmas olvasmány lehet, tele elszámolatlan kókuszolaj-szállítmányokkal.”
Henderson megragadta a kötetet, és egy határozott rántással kihúzta a helyéről. A polc mögött azonban nem a szürke fal vagy egy titkos téglafal tárult fel, hanem egy apró, sárgarézből készült, tekerős szerkezet, amely közvetlenül a könyvtámaszhoz volt rögzítve. A szerkezetből egy vékony, hajlékony rézcső vezetett valahová a padló alá. A kis gép tetején egy apró, üvegbúrás számláló pislákolt, rajta a felirat: „Aromaminőség-ellenőrző Hivatal – Szalon Alosztály”.
„Remek,” mormogta Henderson, miközben ujjaival megpöckölte a fémbúrát. „Tehát nem egy ősi átok áldozatai vagyunk, hanem egy elfeledett, gőzhajtású légfrissítő rendszer tesztalanyai. Ez némileg rontja a helyzet misztikumát, viszont magyarázatot ad arra, miért van folyamatosan karamellizált hagyma szagom.”
Az Antikvárius nem tágított a maga elméletétől. Közelebb hajolt a géphez, és észrevette, hogy a rézcsőből apró, sűrű cseppekben szivárog egy sötét, szinte fekete folyadék, közvetlenül egy apró, porcelán tálkába. A tálka alján egy papírfecni ázott, amelyen tintával írt, de szinte teljesen elmosódott szavak látszottak.
A padlódeszkák közül ekkor hirtelen egy tompa, ritmikus kattogás hallatszott, mintha egy nehéz, rozsdás óramű fogaskerekei próbálnának megmozdulni a mélyben.