208/1. A sárgaréz zár — A szinteltolás mechanikája

A sárgaréz kulcs kattanását nem követte riadalom. A szalon elegáns közönsége túlságosan el volt foglalva a kristálypoharak koccintásával és az antik papír nemes aromájának élvezetével ahhoz, hogy felfigyeljen a padló finom remegésére. A duplafalú üvegvitrin, amelyben az Antikvárius és Mr. Henderson dobozai gőzölögtek, egyetlen zökkenőmentes mozdulattal süllyedni kezdett a polírozott parketta síkja alá.
A kormányzó mindebből csupán annyit érzékelt, hogy a bemutatóállvány helyét egy rézbevonatú takarólap foglalta el, mintha a műsor ütemezett szünetet tartana. Odalent, a szalon alatti karbantartó folyosón azonban hűvös volt és száraz a levegő. Az üveg vitrin csendes hidraulikus sóhajtással megállt egy sínpályán, ahol precízen számozott, kényelmes polcsorok húzódtak a homályban.
Az Antikvárius óvatosan kinyomta a levendulaillatú kartonfedelet. A gőz itt már nem fojtogató sűrűséggel örvénylett, hanem vékony rézcsöveken át áramlott el a falak felé. A helyiség rendezettnek és szinte békésnek tűnt: a fal melletti iktatóasztalon egy felhúzható, mechanikus óra ketyegett egyenletesen, mellette pedig tiszta, élére hajtott leltárívek sorakoztak.
Mr. Henderson porcelánfeje csendesen koppant a doboz szélén. A kiállítótérből való alászállás nem megsemmisítést hozott, hanem egy meglepően szakszerű, hűvös tárolóhelyiséget. Ekkor a sínpálya végén lévő nehéz tölgyfa ajtó mögött finom, aranyszínű fénysugár gyúlt ki.