207/5. A kormányzói kandalló — A prémium kategória átka

A gyújtóolaj sűrű, fenyőgyanta-szagú permete szétterült a rekeszben. Mr. Henderson porcelánná dermedt orrán finom, átlátszó cseppekbe gyűlt a folyadék, majd nyomtalanul leperegtek a makulátlan mázról. Az Antikvárius felkészült a pusztító hőségre, ám a várt szikra helyett csupán a szomszédos nyomásszabályozó engedett ki egy halk, gőzös sóhajt.
A nehéz, lendkerekes időzítő fémes ketyegése hirtelen alábbhagyott, és egy éles gőzsíp három rövidet kondult. A fal mögötti mechanika nem tüzet nyitott, hanem mélyen bugyogó, hidraulikus méréseket végzett a beszívott szagok alapján.
„Izzási minőség-ellenőrzés befejezve” – harsant fel a réztölcsérből a recsegő géphang. – „Finomhangolt kalóriaérték: kitűnő. Nedvességtartalom: nulla. A közönséges gőzkazánba történő betáplálás energiapazarlásnak minősül. Automatikus átirányítás érvénybe lépett.”
A vörösen izzó kazánszáj előtti csapóajtó reteszelődött, míg alattuk a szalag iránya hirtelen megfordult. A két fadoboz zökkenve indult visszafelé a sötét alagútban, ám ezúttal egy bársonnyal bélelt, pneumatikus emelőplatformra gördültek.
A sárgaréz fecskendő visszahúzódott, és a doboz tetejére egy aranyozott réztábla csapódott: Kormányzói Díszkandalló – Exkluzív fűtőanyag. Henderson üveges tekintettel bámulta a doboz rácsain át derengő új fényeket, miközben az emelő zümmögve megindult felfelé.
A fenti szellőzőnyílásból halk csembalószó és kristálypoharak kintornázó koccintása szűrődött le.