207/1. Az archivált antikvárius — A guruló exportcikk

A szállítószalag fémes csikordulással lódult meg a tölgyfa burkolat alatt, s Mr. Henderson selyemmel bélelt fadoboza méltóságteljesen elindult a sötét folyosó felé. Az Antikvárius kétségbeesetten rángatta a lábát, de a gyorsan száradó, kobaltkék mintás lakk könyörtelenül fogva tartotta. A cipőfűzőjét már teljesen elfedte a fénylő máz; a lábbeli hátrahagyása így teljesen lehetetlennek bizonyult.
Ekkor a falból újabb mechanikus karok nyúltak ki, nehéz sárgaréz pecsétekkel. Az automata ritmikus csattogással kezdte ellátni a futószalagon érkező dobozokat a szükséges vámjelzésekkel. Henderson dobozának fedelére egy „Átvizsgálva – Vámmentes” felirat került, épp a rémült férfi üveges tekintetét takaró üveglap fölé.
– Henderson! Próbáljon meg dőlni! – kiáltott az Antikvárius feszülten.
A válasz csupán egy tompa, csilingelő koccanás volt a fadoboz belsejéből. A gép ekkor az Antikvárius felé fordult. A polírozókarok lágyan simították végig a kabátja ujját, miközben a padlóból egy újabb üres díszdoboz emelkedett ki, pontosan az ő méretére szabva. Az Archívum nem tűrt befejezetlen munkát. Az iránytű mutatója hirtelen megállt, és egyenesen a mélybe mutatott, ahonnan a teherlift fogaskerekeinek nehéz moraja hallatszott.