202/8. A kinetikus műalkotás — Gőz és gravitáció

A fenséges vasgúla megállíthatatlanul megindult Henderson úr irányába, ám a gyanútlan vásárló csak elragadtatottan tapsolt. „Briliáns! A gravitáció és a mágnesesség ilyen fokú fúziója... tiszta kinetikus költészet!” – lelkendezett, és közelebb lépett, hogy megérintse az egyik lebegni látszó öntöttvas tömböt.
Az Antikvárius torka elszorult a rémülettől. „Ne nyúljon hozzá! Az... az installáció feszültség alatt áll!” – dadogta, miközben fémkeretes szemüvege végleg feladta a küzdelmet, lecsúszott az orráról, és egy fémes koccanással tapadt Henderson úr nadrágjának jobb szárára.
Ekkor a padló alól mély, dübörgő morgás hallatszott. A raktár automata csomagolórendszere, érzékelve a fémcsoportosulás miatti kritikus túlterhelést, működésbe lépett. Egy fojtott fémes kattanás után sűrű, fehéres gőzoszlop tört fel a tölgyfa deszkák réseiből, teljesen elborítva a helyiséget. Ezzel egy időben a hidraulikus emelőszerkezet lassan, de kérlelhetetlenül megemelte a padló középső részét, mintha a bolt maga akarná kilökni magából a hívatlan látogatókat.
Henderson úr rémülten érezte, hogy a megdőlt talajon cipője végképp elveszíti a tapadást, és a vonzásnak engedve csúszni kezd a gőzben úszó vaspiramis felé. A vásárló a gőzfelhőből csak egy elégedett sóhajt hallatott: „A köd-effektus... Egyszerűen pazar!”
A sűrűsödő pára mélyén, a sarokból hirtelen egy apró, tompa, ütemes puffanás hallatszott, mintha egy nehéz bőrkötésű könyv zuhant volna a láthatatlan mélységbe.