202/7. A függöny mögötti ketyegés — A feszültség finomhangolása

A küszöbön álló vásárló kíváncsian fordította vissza a fejét a bársonyfüggöny felé, ahonnan a ritmikus, tűszerű ketyegés hallatszott. Szent meggyőződése volt, hogy az antikvárium interaktív bemutatója még tartogat valami exkluzív meglepetést a prémium vásárlóknak. Ahelyett, hogy kilépett volna a hűvös utcára, elegáns, mértéktartó léptekkel elindult vissza, egyenesen a sötét sarok felé.
Henderson úr eközben némán tombolva próbálta visszatartani a lélegzetét, de a cipőjéhez tapadt fémkapcsok és a zsebében feszülő váltópénz tehetetlenül rögzítették a padlóhoz. A nadrágszíja csatja baljósan recsegve feszült a föld irányába, ahogy a láthatatlan mágneses erő tovább növekedett, és a padló alól újabb tompa, fémes csúszások zaja hallatszott.
Az Antikvárius, aki még mindig félig a felszakított kartondoboz fogságában küzdött, dühösen sziszegve próbálta megmenteni az üzlet renoméját. „Csak a hőtágulás! A régi fenyőpadló és a fűtéscsövek sajátossága, kérem, ne törődjön vele!” – kiáltotta rekedten, miközben fémkeretes szemüvege hirtelen gyanúsan megremegett az orrán, és láthatatlan pórázon rángatva Henderson cipősarka felé kezdett hajlani.
A vevő azonban fittyet hányt a figyelmeztetésre. Úgy vélte, a dobozból áradó fojtott, dühös hang is csak a beépített térhatású akusztikai rendszer része, amely a drámai hatást hivatott fokozni. Elszántan nyújtotta ki a kezét, és egyetlen elegáns mozdulattal félrerántotta a nehéz, poros bársonyt.
A függöny mögött nem egy finommechanikai óraszerkezet lapult, hanem a raktár mélyéről a padló alatt odavonzott, egymásra tornyosuló öntöttvas súlyminták piramisa. A súlyok a mágneses mező feszültségétől szinte lebegve vibráltak, s a kupac tetején egyetlen apró, rozsdás vastű ketyegett vészjóslóan, ahogy az imbolygó szerkezet lassan Henderson irányába dőlt.