202/6. A kéretlen segítség — A fémkapcsok feszültsége

A sárgás hidraulikaolaj lassan, de kérlelhetetlenül kúszott Henderson úr cipőtalpa felé, aki mozdulatlanul, mint egy dühödt bronzszobor, feszült neki a padlónak. Minden fémgombja és a zsebében lévő váltópénz a föld alatti vashorgonyok foglyává tette. A kalapos vásárló, mit sem sejtve a mágneses feszültségről, elégedetten dörzsölte össze a tenyerét. Úgy vélte, a szétterülő sárga folyadék egyfajta exkluzív padlóápoló bemutató, amely a prémium kiszolgálás szerves része.
„Igazán pazar!” – jegyezte meg a vevő, majd elegáns sétapálcájával finoman megbökte Henderson merev vállát, hátha a mozdulattól újabb gőzsugár tör elő. Henderson dühétől fűtve próbált elfordulni, de a kabátja cipzárja dühítően reccsenve feszült meg a padló irányába. Eközben a megemelt pult tetején billegő dobozból fojtott, ritmikus dörömbölés hallatszott. Az Antikvárius odabenn, a sötét kartonfalnak préselődve, dühösen rugdosni kezdte a csomagolás belső merevítését, ami kívülről csupán egy különösen ritmikus, beépített basszusládának tűnt.
A vevő közelebb hajolt a gőzölgő szíjhoz, és a pult széléről felkapott egy apró, megfeketedett ezüst csipeszt, amit a gép következő ajándékaként azonosított be. A sárga folyadék ekkor érte el Henderson cipőjét, és fura, pezsgő reakcióba lépett a fém kapcsokkal. Henderson arcán az indulat vörösből lassan lilába fúlt, miközben az Antikváriusnak végre sikerült átszakítania a karton felső rétegét: egy dühös, kinyúló kézfej jelent meg a résen, egyenesen a meglepődött vásárló felé kapkodva.
A vevő udvariasan meghajolt a dobozból kinyúló kéz előtt, zsebre vágta az ezüst csipeszt, majd elindult a kijárat felé, rendkívül elégedetten a vásárlással. Az ajtóküszöbnél azonban hirtelen megtorpant. A bolt sötét sarkából, a nehéz bársonyfüggöny mögül egy apró, fémes, tűszerű ketyegés vette kezdetét, amely teljesen eltért a gép hidraulikus sziszegésétől.