202/5. A gőzölgő kényszerpálya — A pneumatikus tehermentesítés

A fojtogató gőzpára azonnal elborította a pult környékét, kellemes eukaliptusz és ázott gépolaj szagot árasztva. A kalapos vevő elragadtatottan szippantott a levegőbe, meggyőződve arról, hogy a prémium csomagoláshoz különleges aromaterápiás élmény is jár. Nem zavartatta magát a padlódeszkák alól hallható tompa, ritmikus fémes csapódásoktól sem, amelyeket Henderson úr mágneses vonzása okozott: a nehéz öntöttvas súlyok sorban koppantak a fapadló alsó felén, mint egy dühös, földalatti ütőhangszeres szekció.
A gép automata kényszer-kioldója ekkor működésbe lépett. Mivel a szállítószalag a mágneses teher miatt megmakacsolta magát, a hidraulikus dugattyúk egyetlen méltóságteljes szisszenéssel megemelték az egész pultot, dobozostul. Az Antikvárius odabenn érezte, hogy a gravitáció hirtelen irányt vált, és a sötétben tehetetlenül csúszott a kartonfalnak, miközben kétségbeesetten próbálta egyensúlyban tartani magát a szűkös fogságban.
A vevő tágra nyílt szemmel figyelte a látványos mechanikai bemutatót, és zsebébe süllyesztette a szállítószalag szélén megakadt, fényes rézkulcsot, amelyet a gép legújabb, funkcionális ajándékának vélt. Úgy gondolta, a modern kereskedelem valóban lenyűgöző magasságokba emelkedett, ha egy egyszerű antikváriumi vásárlás is felér egy ipari forradalommal.
A bolt sarkában a feszültség a tetőfokára hágott. Henderson úr teste, amely mostanra egy kisebb ércbánya vonzerejével vetekedett, lassan a padlóhoz láncolta őt a zsebében lévő aprópénz és a fémgombok révén, miközben a pult alól egy vészjósló, sárgás színű, sűrű folyadék kezdett szivárogni a fényesre lakkozott parkettára, magával sodorva egy átázott, vörös pecsétes papírcímkét.