202/3. A kalibrált vonzás — A rögzített szállítmány

A továbbgördülő szállítószalag motorja erőlködve búgott fel, ahogy a csomagok hirtelen megrekedtek a küszöb előtt. A kartonba zárt Antikvárius a sötétben igyekezett megőrizni szakmai méltóságát; a padló felől érkező tompa, ritmikus dörömbölést magában az öntöttvas fűtéscsövek ártalmatlan hőtágulásának tulajdonította, s nem holmi mechanikai hibának. Valójában azonban az automata rendszer sokkal mélyebb, rejtett rétegei léptek működésbe.
Henderson mágneses teste ugyanis, amely a precíz csomagolás ellenére is teljes kapacitással üzemelt, láthatatlan pórázon kezdte magához vonzani a raktár mélyén fekvő nehéz vasalatokat. A polcok alsó sorairól egymás után szabadultak el a kalibrált súlyminták. Az öntöttvas korongok és a hivatali hitelesítő nehezékek feltartóztathatatlanul vándoroltak a padló alatt, akár az acélból gyúrt vakondok, míg végül mind rátapadtak Henderson dobozának aljára, szorosan a deszkákon keresztül.
A szállítószalag kuplungja éles sikoltással adta meg magát a hirtelen rászakadt többmázsás teher alatt. A kalapos vásárló érdeklődve hajolt a mozdulatlan csomag fölé, majd megkocogtatta a feszülő kartont a sétapálcája ezüst gombjával.
– Rendkívül elmés – jelentette ki elégedetten. – Beépített mágneses rögzítőfék a szállítási sérülések ellen. A precizitásuk valóban páratlan.
Mialatt a vevő elismerően bólogatott, a padló alatti sötét sínpályáról egy apró, megkésett, vörösen derengő jelzőfény villant fel, egyenletes ütemben pásztázva a küszöb réseit.