202/1. A precíz csomagolás — A feltüntetett vételár

A kalapos úr komótos léptekkel lépett be az antikvárium nyitott ajtaján, miközben a kilincs feletti sárgaréz harangjáték szinte túlzottan is vidám tónusban csendült fel. Az Antikvárius próbált udvarias, üzletszerű mosolyt erőltetni az arcára, ám a hátát feszítő rejtett rugós szerkezet szilárdan tartotta a derekát, így csupán a bal szemöldöke rándult meg egy milliméternyit. Mr. Henderson a kirakatüveg másik oldalán, mint egy túlméretezett, merev tartású öntöttvas szobor, mozdulatlanul meredt a bejárat felé.
– A két lajstromozott tételért jöttem – jelentette ki a vásárló kimérten, miközben bőrkesztyűs mutatóujjával finoman megkopogtatta a polírozott pultot. – Látom, a kiállítási állapotmegőrző funkció kifogástalanul működik. Bízom benne, hogy a szárazföldi szállításra alkalmas csomagolás is beletartozik a feltüntetett vételárba.
A bolt csiszolt parkettája alatt gőzszelep szisszent, majd a padló középső eleme komótosan elcsúszott. A nyílásból egy barna csomagolópapírral és vastag kenderzsineggel felszerelt fagörgős állvány emelkedett ki. A mennyezeti rugós karok meglepő gyengédséggel kiemelték az Antikváriust a kirakatból, és az előkészített görgősorra fektették, miközben az automata mérőszerkezet elégedett kattanással határozta meg a csomagoláshoz szükséges papírhosszt.
A csomagológép széles papírsávja éppen végiggördült az Antikvárius mellkasán, amikor a gép aljából egy apró, sárgarézből öntött felhúzókulcs gurult ki, és ütemes ketyegéssel állt meg a vásárló fénylő cipőorránál.