199/5. A hiányzó alkatrész — Az automata leltár

Az Antikvárius leharcolt cipőjével félretolta a porcelán fogaskereket, és megpróbálta kihúzni a zsebéből a hevesen lüktető rézpecsétet. A fémlap azonban addigra rátapadt a mellénye bélésére, finom, kékesszürke szikrákat vetve az óraláncára. Odalentről, a sötétség mélyéről megszólalt egy finoman kalibrált gőzsíp, majd a sínpályán elmerült Henderson fémvázából rekedt, elegáns kattanás visszhangzott: a mágneses szerkezet végső pozíciójába reteszelődött.
– Átvétel visszaigazolva – kondult meg egy mechanikus sárgaréz tölcsér az akna falában, pontosan úgy, mint egy túlbonyolított hivatali számláló. – A törzsegység rögzítve. A hiányzó működtető alkatrész lecsúszása folyamatban.
Az Antikvárius ekkor értette meg, hogy a kirakatba szánt Henderson sosem eladási cikk volt. Henderson csupán egy túlsúlyos, mágneses horgonyként szolgált, aminek egyetlen feladata akadt: kinyitni a padló alatti iktatóaknát, és a rézpecsét segítségével lehangolni a mélybe az üzlet valódi kezelőjét. A sínpálya csillapító rugói meglódultak, s az Antikvárius cipője finom eleganciával siklott a sötétbe, egyenesen a kijelölt tárolórekeszbe.
A járdaburkolat halk, olajozott csattanással záródott le felette. A mélységben csupán egy magányos rézinga szabályos ketyegése maradt, miközben fentről, az utcáról már új, gyanútlan léptek kopogása közeledett a nyitva felejtett boltajtó felé.