199/2. A zárolt szállítmány — A szerkezeti összeomlás

Az Antikvárius lehajolt, és óvatosan két ujja közé csippentette a zöldes rézpecsétet. A fémen még érződött a raktár mélyéről hozott, dohszagú hideg. Feltételezte, hogy csupán egy jelentéktelen kalibrációs fémhulladék, amely kiszabadult a fali mechanikából, így elégedett mosollyal a mellényzsebébe csúsztatta, miközben a frissen aláírt csekket a pénztárgépbe süllyesztette.
Közben a nyitott ajtón át két szürke kertésznadrágot viselő teherhordó lépett be, vállukon vastag kenderkötelekkel. Szótlanul, gyakorlott mozdulatokkal vették körbe a mozdulatlanul meredő Hendersont. A mágneses fémkorongok fojtogató súlya alatt Henderson képtelen volt kiáltani, csupán a pupillái ugráltak kétségbeesetten a két férfi szőrös alsókarja és a szállításra váró fa targonca között.
– Vigyázzanak a számlálóra! – szólt rájuk az Antikvárius rutinból, miközben a pultot törölgette. – A kalibráció garantált, visszavásárlás nincs.
A hordárok zökkenőmentesen billentették hátra a fémbábuként merev tisztviselőt a kézikocsira. Ahogy Henderson elhagyta a kirakat talapzatát, a mágneses tér hirtelen átrendeződött: az Antikvárius zsebében lapuló rézpecsét forrón átforrósodott, és a mellény szövetén keresztül váratlanul rápréselődött a férfi bordáira. Az apró korong széléről lepattogzott a zöld penész, szabaddá téve egy gót betűs vésést: „A Mérésügyi Hivatal zárolt tulajdona. Az egyensúly megbontása azonnali szerkezeti összeomlást von maga után.”
Az ajtóban a kézikocsi kereke átgördült a küszöbön, s abban a pillanatban a padlódeszkák alól mély, ritmikus kattogás indult meg felfelé.