198/6. A repülő súlyminták — A beállított egyensúly

A nehéz fém- és porcelánsúlyok meglepő eleganciával röpültek át a levegőn, majd tompa, csilingelő puffanásokkal sorra tapadtak Henderson széles mellkasára. A férfi felmordult, és megpróbált hátrálni, de a felerősödött mágneses vonzás szorosan a küszöbhöz láncolta.
Az Antikvárius szeme csillogni kezdett. Nem a társa épségéért aggódott, sokkal inkább a Henderson testén kirajzolódó mechanikus mintázat lenyűgözte. A különböző méretű nehezékek nem véletlenszerűen tapadtak fel: a nehezebb vasnehezékek a férfi vállain, míg a finom, számozott porcelánkorongok a hasán terültek el, pontosan egy bonyolult számláló mintáját formázva meg.
– Ne mozduljon, Henderson! – intette le az Antikvárius, miközben közelebb lépett, és óvatosan végighúzta az ujját a legfelső korong feliratán. – Ön éppen most kalibrálta a raktár automatikus leltármérlegét!
Ekkor a szoba mélyéből mély, fémes kattanás hallatszott. A polcrendszer mögötti falfelület lassan, finom porfelhőt pöffentve eltolódott, és egy keskeny, csiga vonalban süllyedő lépcsőházat tárt fel. A lépcső korlátját átlátszó porceláncsövek alkották, amelyekben sötét, finom szemcsés homok lüktetett ritmikusan lefelé.
Henderson nehézkesen tett egy lépést a nyílás felé, ám a mellkasára tapadt súlyok miatt a súlypontja teljesen eltolódott. Minden mozdulatánál halk, mészszerű csikorgás hallatszott a ruhája alól.
– Úgy tűnik, a hivatal nem szívesen mond le a leltári tárgyairól – jegyezte meg az Antikvárius szárazon, majd habozás nélkül belépett a lépcsőházba. – De legalább a szállítási költséget megtakarították.
A mélyből halk, ütemes koccanások sora hallatszott, mintha valaki egy óriási porcelánkészletet rakodna a sötétben.