198/5. A csilingelő nyom — A porcelán számláló

Az Antikvárius egyetlen pillanatig sem habozott. Bár a teherlift fémrácsa vészjóslóan recsegett a fejük felett, a sötétben sejtelmesen derengő, finom porcelán fogaskerék látványa azonnali cselekvésre sarkallta.
– Kövesse! Az a darab a precíziós mechanika csúcsa! – kiáltotta, majd hirtelen lendülettel átpréselte magát a résnyire nyílt liftajtón.
Henderson felmordult. Bár a hasára tapadt iktatókönyv még mindig parázslott, a testét borító fémhulladék pedig minden egyes lépésnél fülsértően csikorgott, nem maradhatott a megrekedt fülkében. Nehézkesen dübörgött a keskeny, porlepte járatban a guruló tárgy után.
A porcelán alkatrész meglepő egyenletességgel haladt a száraz betonon, mintha egy láthatatlan sín vezetné. Végül egy tömör, sárgaréz szegélyű ajtó tövében állt meg. Nem dőlt el: finoman bepattant egy pontosan hozzá illő, kör alakú nyílásba.
A zár halk, csilingelő kattanással reagált. Az ajtó lassan kitárult, egy ragyogóan megvilágított, polcokkal teli fülkét tárva fel. A polcokon ezer meg ezer egyforma porcelán fogaskerék sorakozott, mindegyik pedánsan felcímkézve.
Henderson ingerülten lépett közelebb, ám amint mágneses teste áthaladt a küszöbön, a legfelső polc fémből és porcelánból készült súlymintái egyszerre zördültek meg, s lendültek meg a mellkasa felé.