198/4. A kilőtt teherlift — A porcelán fogaskerék nyoma

A sötétből végül nem egy hivatali szörnyeteg, hanem egy békebeli, sárgás fénnyel pislákoló teherlift emelkedett ki, amelynek rácsos vázát vastagon borította a korom és a gépzsír. A fülke lassan zötykölődött felfelé, miközben a ritmikus kattogás elárulta: a szerkezetet a falba épített, gigantikus fogaskerekek mozgatják.
– Látja? Csak a menetrend szerinti selejtezőjárat – jelentette ki az Antikvárius diadalmasan, miközben zsebkendőjével letörölte a homlokára tapadt kormot. – A parázsló iktatókönyv mágneses mezeje aktiválta a súlyérzékelőt. Ez a lift egyenesen a porcelán fogaskerék tárolójához visz minket. Egyszerű hivatali automatizmus.
Henderson dühösen rángatta a hasára tapadt könyvet, de a gőzszelep és a kalibrációs iránytű olyan szorosan tartotta a bőrkötést, mintha odabetonozták volna. Végül feladta, és nehézkesen átlépett a csapóhídon a lift bizonytalanul dülöngélő fapadlójára.
A fizika törvényei azonban ritkán tisztelik a hivatali hierarchiát. Amint Henderson átvitte többmázsás, fémhulladékkal nehezített súlyát a fülkébe, a lift nem lefelé indult el. A túloldali aknában lévő, papírbálákból álló ellensúly hatalmas robajjal zuhant a mélybe, a fülke pedig katapultszerűen lőtt ki a sötét mennyezet felé.
Amikor a hirtelen rázkódás megszűnt, a lift megrekedt egy szűk, ismeretlen folyosó magasságában. A fejük feletti sötétségből hirtelen lágy, csilingelő hang hallatszott: egy apró, fehéren világító porcelán fogaskerék pottyant le a magasból, egyetlen elegáns ívben lepattant Henderson dühös homlokáról, majd gurulni kezdett a sötét folyosó mélye felé.