198/3. A parázsló iktatókönyv — A gravitációs elszámolás

Az Antikvárius idegesen megigazította a gallérját, miközben a mélyből felszálló papírvihar meleg, olajos huzata az arcába csapott. Henderson, akire a zsebében lapuló kalibrációs iránytű miatt még mindig tucatnyi hivatali gemkapocs, egy rozsdás gőzszelep és két lyukasztó tapadt, dühösen fújtatott a hőtől.
– Ne álljon ott, mint egy fémhulladékkal borított cégtábla! – sziszegte az Antikvárius élesen. – Az a könyv ott a peremen a kulcs. Nyilvánvalóan egy automatizált, hőre reagáló iktató, amely a hivatali selejtezést végzi. Ha kinyitjuk, megtaláljuk a porcelán fogaskerék regisztrációs számát, és végre elhagyhatjuk ezt a huzatos aknát.
Henderson morogva tett egy nehézkes lépést a szakadék szélén heverő, vörös bőrbe kötött könyv felé. Ám ahogy a testére tapadt hivatali fémhulladék közelebb került a parázsló kötethez, az iránytű mágneses ereje váratlanul reakcióba lépett a könyv sarkait védő nehéz acélveretekkel. Egy fémes csattanással a vaskos iktatókönyv felrepült a földről, és egyenesen Henderson hasának csapódott, szorosan rátapadva az oda rögzült gőzszelepre.
A férfi ijedten hátratántorodott, de a könyv parázsló lapjai nem égették meg a ruháját. Ehelyett a kötet gerincéből felszálló füst hirtelen irányt váltott, és tölcsérszerűen magába szippantotta a levegőben keringő első néhány papírlapot.
– Tartsa meg, Henderson, ne merjen mozogni! – parancsolt rá az Antikvárius, és dühösen nyúlt a könyv kapcsai felé, hogy feltépje a parázsló lapokat, miközben a mélyből egyre hangosabb, ritmikus kattogás hallatszott, mintha valami hatalmas óramű közeledne feléjük a sötétben.