198/1. A guruló porcelánfogaskerék — A gördülékeny hivatali haladás

Az Antikvárius zsebre vágta a frissen pecsételt hivatali igazolást, majd kifejezéstelen arccal nézett végig a gombokkal, gemkapcsokkal és fémreszelékkel borított Hendersonon. A segéd dühösen rángatózott a papírkosárban, de a mágneses vonzás könyörtelenül a vasvázhoz láncolta.
– Ne bámuljon, mozdítson meg! – sziszegte Henderson, miközben egy eltévedt irodai lyukasztó kattant rá a bal fülcimpájára.
– Fiatalember, a szabályzat szerint ön jelenleg hitelesített mérősúly. Ha elmozdítom, érvénytelenítem a belépési engedélyünket – felelte az Antikvárius hűvösen, majd elindult a sötét folyosón, amerre a csorba porcelán fogaskerék gurult.
Hendersonnak nem maradt más választása: dühétől fűtve, hatalmas fémes csikorgással és a papírkosárral együtt kezdett el utána araszolni. Minden lépésnél újabb hivatali fémhulladékok – rozsdás iratkapcsok és egy fél fűtőtest-szelep – tapadtak a nadrágjára, amitől úgy festett, mint egy félresikerült modern szobor.
A folyosó végén a porcelán fogaskerék halkan koccant egy hatalmas, zárt tölgyfa ajtónak. Az ajtó felett egy kopott réztábla állt: „Iratmegsemmisítési és Újrahasznosítási Főosztály. Belépés csak tiszta profilú ügyfeleknek.” Az Antikvárius megállt, és a zsebében lévő igazolást az ajtó melletti nyílásba csúsztatta. A zár kattant, de a nehéz tölgyfa szárnyak meg sem moccantak. Nyilvánvalóan nagyobb tömegre volt szükség a küszöb aktiválásához.
– Henderson, legyen szíves közelebb gördülni – szólt hátra az Antikvárius, miközben a sötét sarokból hirtelen egy halk, ritmikus kattogás hallatszott, mintha valami apró, mechanikus dolog figyelné őket a homályból.