197/8. A papírkosár mélye — A végső elszámolás

„Szedjen ki innen!” – kiáltott fel Henderson, miközben sárgás aktalapokat söpört le a válláról. Az Antikvárius komótosan lépett a kosár széléhez, és letekintett segédjére, aki görcsösen szorongatta a vadul pörgő réziránytűt. A fémkereső gép felettük vészjóslóan berregett.
„Úgy tűnik, ez nem északot mutat” – jegyezte meg az Antikvárius szárazon. Henderson dühösen rázta meg az eszközt: „Akkor mégis mit? Bizonyára a menekülőutat!” Valóban, a mutató hirtelen megállt, és egyenesen Henderson mellkasa felé bökött.
A következő pillanatban a terem sarkaiból fémes zizegés hallatszott. A padló repedéseiből és a gép belsejéből apró fémtárgyak – rozsdás gombok, gemkapcsok, elveszett váltópénzek és Henderson saját sárgaréz gombjai – emelkedtek a levegőbe. Mint egy méhraj, mind a Henderson kezében lévő iránytűhöz repültek, hangos csattanásokkal tapadva a ruhájára.
A kosár alatti mérlegszerkezet megmozdult. A fali kijelző vörösről zöldre váltott: „TESZTSÚLY BEÁLLÍTVA: 100 KG. AZ ANTIKVÁRIUM HITELT ÉRDEMLŐEN IGAZOLVA.” Henderson, akit a rátapadt fémhulladék a kosár aljához láncolt, meg sem tudott mozdulni. Az Antikvárius elégedetten bólintott: a hivatalos igazolás megvan, még ha a segédje innentől kezdve a leltár részét is képezi.
A fémhalom tetején, Henderson zsebéből hirtelen kigurult egy apró, csorba porcelán fogaskerék, amely halkan csörögve gurult tovább a sötét folyosó mélye felé.