197/7. A spirális ereszkedés — A kíméletlen gravitáció

Henderson morogva tapogatta a csupasz mellényét, miközben elindultak lefelé a sötét, csavarodó lépcsőfokokon. A falakból áradó hideg és a gőzkondenzátum savanykás szaga nem sok jót ígért, de a gép által ráütött lila pecsét még mindig nedvesen fénylett az ingén. „Legalább ingyen mehetünk be” – suttogta, megpróbálva optimistán látni a helyzetet, bár a fémgombjai elvesztése láthatóan mély sebet ejtett a hivatali önérzetén. Az Antikvárius szótlanul lépkedett mögötte, ujjait a kabátja belső zsebébe süllyesztve.
Ahogy mélyebbre értek, a lépcső melletti falon egy sárgaréz tábla hirdette: „TÖMEGCSÖKKENTETT ÖVEZET – A felesleges terhek elhagyása kötelező.” Henderson hirtelen azon kapta magát, hogy léptei szokatlanul ruganyossá válnak. „Nézze csak!” – lelkendezett, és szinte lebegett a fokok felett. „A hivatal bizonyára csökkentette a gravitációt, hogy kímélje a látogatók ízületeit! Ez rendkívül modern.” Az Antikvárius azonban gyanakodva figyelte az ütemes ketyegést, ami egyre hangosabban lüktetett a lábuk alatt a sötétben.
A lépcső alján egy hatalmas, kör alakú terembe értek, ahol egy gigantikus vasmérleg ingája lengett. Amint Henderson a kőpadlóra lépett, egy mechanikus érzékelőkar csapódott ki a mennyezetről, és egy szempillantás alatt végigpásztázta a testét. A falon lévő kijelző azonnal vörösen villogni kezdett: „HIÁNYZÓ TÖMEG: 120 GRAMM. KATEGÓRIA: JELENTÉKTELEN.” Mielőtt bármelyikük reagálhatott volna, egy hatalmas, rugós bőrlapát lendült ki a falból, és Hendersont – aki a hiányzó gombjai és aprópénze miatt immár túl könnyűnek bizonyult a hivatalos belépéshez – egyetlen elegáns mozdulattal besöpörte a sarokban álló, „Kiselejtezett papírhulladék” feliratú, mély kosárba.
A kosár alján, a pókhálós, megsárgult akták között egy apró, rézborítású iránytű feküdt, amelynek mutatója vadul pörögni kezdett a sötétben.