197/6. A hidraulikus zsilipkapu — A nehézségi együttható

A nehéz vasajtó nem csapódott fel, hanem méltóságteljes, hivatali lassúsággal kezdett felfelé csúszni a falban. Henderson hátralépett egyet, ujjai között a kétpennys bizonylatot szorongatva. A sötét nyílásból nem egy szörnyeteg rontott elő, hanem egy gőzt sziszegő, vaskos sárgaréz henger, amely három öntöttvas keréken gurult, maga után vonszolva egy vastag bőrtömlőt. A szerkezet pontosan az Antikvárius cipője előtt állt meg, pöfögött egyet, majd kiengedett egy széles szívófejet.
„Nagyszerű” – lélegzett fel Henderson, megigazítva a mellényét. „Csak egy pneumatikus takarítógép. Portalanítják a folyosót a belépés előtt.” Az Antikvárius azonban észrevette, hogy a szívófej finoman vibrálva az ő zsebeik irányába szagolgatott. A rézhenger oldalára durva betűkkel az volt festve: Súlyellenőrző Főosztály.
„Attól tartok, nem takarít, Henderson úr” – jegyezte meg az Antikvárius, szorosan magára zárva a kabátját. „Inkább ellenőrzi, hogy nem próbálunk-e meg nem engedélyezett fizikai tömeget bevinni.”
Mielőtt Henderson tiltakozhatott volna, a bőrtömlő megfeszült. Egyetlen hangos szippantással lerántotta a fémgombokat a mellényéről, majd kiszippantotta a zsebéből a maradék aprópénzt is. A gép elégedetten csörömpölt, majd egy mechanikus karral hatalmas, lila pecsétet nyomott Henderson ingére: DÍJMENTESÍTETT TÖMEG. A vasajtó mögött ekkor feltárult egy lefelé vezető, sötét csigalépcső, amelynek mélyéről egy hatalmas, ütemesen ketyegő fémszerkezet visszhangja hallatszott.