197/2. A százkilós tesztsúly — A hivatali mérlegelés

Henderson a belső zsebébe nyúlt, ám a táskájában lapuló modern részvénykönyvek és értékpapírok messze nem feleltek meg a tizennyolcadik századi követelményeknek. A sárgaréz nyílás éles, elégedetlen szisszenéssel csukódott be, jelezve, hogy a bürokrácia nem ismer kompromisszumot.
Ezzel egy időben a tölgyfakapu melletti padlóburkolat kettényílt. A mélyből egy robusztus, öntöttvas mérlegserpenyő emelkedett ki gőzszuszogás kíséretében. A mechanikus szerkezet felett a bronztábla felirata egy rugós kerekcsere folytán új szövegre váltott: „Fizetőképességi és merülési igazolás: kötelező legalább százkilós tesztsúly elhelyezése a hivatali kiegyensúlyozáshoz.”
– Zseniális – állapította meg az Antikvárius szárazon, miközben végigmérte a bolt elülső polcait. – A hivatal előbb meg akar bizonyosodni róla, hogy a vagyonunk fizikai tömege elegendő-e a zálogjogosult merülési szintjének megtartásához. Henderson, fogja meg a latin szótárak ládáját!
Henderson zihálva ragadta meg a pántolt tölgyfa láda egyik fülét. Együtt cipelték oda a sárgaréz szerkezethez, majd zökkenve a mérlegre eresztették. A mutató lendületesen kilendült, de pontosan kilencvennyolc kilónál megállott. A falban rejtett szelepek baljós gőznyomásgyűjtésbe kezdtek.
A szárazdokk hidraulikus csavarjai komótosan megmozdultak a ház alapja körül. Hiányzott még kétezer gramm a hivatali nyugalomhoz.