191/8. Az automatikus iktatás — A regisztrált folyamatosság

Mr. Henderson feje átlépte a sötét boltív képzeletbeli határvonalát. A mozgása most már nem csupán oldalirányú kilendülés volt: a padlódeszkákból előbukkanó apró fogaslécek minden egyes ingalendületnél néhány milliméterrel mélyebbre húzták a tehetetlen tisztviselőt az iktatóhelyiség félhomályába.
Az Antikvárius nem követte. Ehelyett elővett a zsebéből egy hosszú, rézfogantyús nagyítót, és tisztes távolból méregette a kunkorodó papírszalagot, amely ütemesen tekergőzött le a rézborítású asztal széléről a padlóra.
– Figyelemreméltó teljesítmény, Henderson! – kiáltotta szorosan záródó ajkai közül, miközben óvatosan a pult védelmébe húzódott. – A töltőtoll nem csupán az Ön kinetikus egyenlegét regisztrálja, hanem ezzel párhuzamosan elkezdte benyújtani az Ön végleges hivatali áthelyezését is. A folyamat teljesen automatizált, visszavonni sajnos nem áll módomban.
Henderson próbált elmozdulni, de a nyakára nehezedő kinetikus nyomaték visszarántotta. A szerkezet nem állt meg. A kunkorodó papírcsík alján egy apró, piros tintával nyomtatott bélyegző képe jelent meg: *Iktatva mint rögzített leltári tétel*.
A szomszédos péküzlet falán ekkor tompa, ritmikus koppanás hallatszott, mintha a kemencék túloldalán valaki pontosan átvette volna a Henderson által diktált ingaütemet.