191/6. A kinetikus nehezék — A szinkronizált illeték

A sötétből előgördülő tárgy egy tömör, megfeketedett sárgaréz nehezék volt, amely mögött vékony, fémfogazatú mérőszalag tekeredett ki a padlóra. A golyó hajszálpontosan Mr. Henderson két lengő cipősarka között állt meg, majd halk, fémes kattanással egy acéltüskét fúrt a tölgyfadeszkába.
– Ne álljon le, az ég szerelmére! – szisszente az Antikvárius, és rémülten meredt a padlóra. – Ha megszakítja a frekvenciát, a nehezék azonnal kiszámítja a tehetetlenségi mulasztásért járó büntetőkamatot!
Henderson verejtékező homlokkal próbálta átlépni a sárgaréz golyót, miközben ütemesen jobbra és balra dőlt. A cipőtalpa és a fagytól borított deszka közti súrlódásból sűrű gőzpára csapott fel, amely azonnal szikrázó zúzmarakristályokká dermedt a levegőben. A nehezék belső szerkezete erre éles kattanással válaszolt: a golyó tetejéből apró, rugós rézkalapács emelkedett ki, amely türelmetlen ritmusban kezdte verni a padlót, pontosan követve Henderson ingamozgását.
– Ez egy kinetikus szinkronizátor – nyögte az Antikvárius, s óvatosan hátrált a pult védelmébe. – A hivatali elszámoló bekötötte Önt a ház központi ingarendszerébe. Ha a lépéshossza akár csak három milliméternél többel eltér, a szerkezet azonnali foglalást hajt végre a nadrágjára.
Henderson szemei elhomályosultak a rettegéstől, de nem mert megállni. A lábai gépiesen jártak, ám a hátsó szoba mélyéből most nehéz, rozsdás lánczörgés hallatszott: valami lényegesen nagyobb lendült meg a sötétben.