191/4. A száraz fagy — A hőtani kompenzáció

A hűvös fuvallat alig érte el Mr. Henderson homlokát, a sárgaréz csővezetékből máris elégedett, sziszegő hang futott végig. A falra szerelt mérőkar mutatója visszarezzent a piros tartományból, és szilárdan megállt egy precízen gravírozott, kék mező előtt.
– Tökéletes terheléscsökkentés – jegyezte meg az Antikvárius, miközben elégedetten megigazította az ingujján a rézgombot. – Az óraszekrény belső klímája ideális ellenpontot képez az Ön által termelt fölösleges testhővel szemben. Így a hatóság nem róhat ki azonnali túlmelegedési pótdíjat.
Henderson óvatosan hátrébb lépett egy fél lépést, ám a megfeszült fekete fonál azonnal rántott egyet a nadrágszárán. A padlódeszkák közül halk, mechanikus kattanás hallatszott, mintha egy mélybe rejtett fogaskerék-rendszer regisztrálta volna a mozdulat súlyponteltolódását. A hűvös levegő gyorsan benyomult a helyiség közepére, és a sárgaréz csöveken vékony, fehéres zúzmararéteg kristályosodott ki.
– A hirtelen hőmérséklet-csökkenés természetesen újabb kötelezettséget von maga után – tette hozzá az Antikvárius, és felvett a pultról egy keskeny papírcsíkot. – A hőtani egyensúly fenntartásához mostantól egyenletes ingamozgást kell végeznie. Ha túlságosan lelassul, a fagykár elleni átalány lép életbe.
Henderson megdermedt, mire az óraszekrény mélyén megszólalt egy apró, fémes harang, és egy vékony rézkar emelkedett ki a sötétből.