191/3. A lendkerék ritmusa — A hőtani kiegyenlítés

A hátsó ajtó rézbevonatú pántjai nyikorogva feszültek meg, ahogy a sötétből előlendült egy vaskos, ellensúlyos mérőkar. A szerkezet nem lépett ki teljesen a fényre, csupán egy skálával ellátott, koromtól tapadós mutatót tolt Mr. Henderson mellkasának irányszögébe. A mutató azonnal kilendült a piros jelzésig.
– A csillapítás hiánya – állapította meg az Antikvárius, és tisztelettudóan meghajolt az ajtórésből kiálló fémkar előtt. – A hőtani elszámolás automatikusan átváltott dinamikus üzemmódba. Ez azt jelenti, hogy Ön mostantól nem csupán kibocsátja a meleget, hanem a saját mozgási energiájával kell fedeznie a hűtési költségeket.
Henderson próbált gurgulázva protestálni, de a tüdejéből kiáramló levegő csupán újabb vékony gőzsugarat hajtott végig a sárgaréz csövön. A fémkar végén lévő kis csengő élesen megszólalt, jelezve, hogy a tiltakozás gőznyomása is bekerült a helyiség hivatalos hőtani egyenlegébe.
Az Antikvárius egy apró sárgaréz tekerőt illesztett a felelősségtömb széléhez, és két határozott mozdulattal felhúzta a beépített rugós mechanizmust. A padlón fekvő kormos fonál hirtelen megfeszült, mint egy lanthúr, és mély, rezgő hangot bocsátott ki a szobában.
A bolt sarkában álló óraszekrény üvegajtaja ekkor lassan magától kinyílt, és a sötét belsőből egy szokatlanul hűvös, száraz légáramlat csapott ki.