191/2. A kormos fonal — A hőtani mérés

A fekete fonál engedelmesen gurult előre a lucfenyő padlódeszkák rései között, mintha pontosan ismerné a helyiség hőtérképét. Ahol áthaladt, a pormentes fán egy hajszálvékony, koromtól sötétedő sáv maradt.
– Á, a hőtani mérőzsinór – jegyezte meg az Antikvárius szinte mellékesen, miközben Mr. Henderson bal füléből ütemes sípolással távozott a felesleges gőz. – Teljesen természetes jelenség. Amikor a fűtési hálózat hirtelen gőznyomást kap, a rendszer egy koromcsíkkal regisztrálja a területi veszteséget. Ön jelenleg a padlózatra sugározza ki a hőt, Mr. Henderson.
Henderson próbált hátralépni, de a mellkasára szerelt felelősségtömb és a lebélyegzett ferde dőlésszög szigorú statikai előírásai miatt mozdulni sem tudott. Mindössze annyit ért el, hogy a csigavonalban tekergő fonál fennakadt a jobb cipője sarkán.
– Ne mozduljon! – figyelmeztette az Antikvárius, és előhúzott a pult alól egy apró, rézveretes kézi számlálót. – Ha megszakítja a fonalat, a kormozási átalányt a legmagasabb kategóriába kell sorolnom. A fonál ugyanis nem csupán mér, hanem minősít is. Látja, milyen sűrűn kanyarodik? Ez azt jelenti, hogy az Ön hőtani kibocsátása meghaladja a megengedett helyi határértéket.
A hátsó ajtó mögött ekkor mély, fémes csikordulás hallatszott, mintha egy súlyos inga indult volna el a sötétben.