191/1. A nyomáspróba — A gőzáramlási illeték

A falban futó sárgaréz csővezeték ritmikus köhögéssel eresztette ki a felgyülemlett gőzt, sűrű, vaníliaillatú párafelhőbe borítva a bejárati pultot. Az Antikvárius egyáltalán nem lepődött meg; megszokott mozdulattal előhúzott a pult alól egy kopott, rézveretes nyomásmérőt, és szárazon Mr. Henderson homlokához illesztette.
– Hőáramlási ingadozás – állapította meg a tulajdonos, miközben a műszer mutatója sebesen pörgött körbe. – A statikai oszlopok nem csupán terhet hordoznak, Mr. Henderson, hanem hőt is vezetnek. Ez a rendszer alapvető fizikai követelménye.
Henderson szemei kiguvadtak a forró párában, de a mellkasára nehezedő elpusztíthatatlan bizalomtömb miatt megszólalni sem tudott. Mindössze egy halk, bugyborékoló hang jött ki a torkán, amit a csővezeték azonnal fémes visszhangként vert vissza.
– Semmi ok az aggodalomra – folytatta az Antikvárius, és belenyúlt a köpenye belső zsebébe. – A minisztérium a gőznyomás elvezetéséért külön szellőzési pótlékot számol fel, de mivel Ön jelenleg az épület tartószerkezeteként funkcionál, a kibocsátott pára automatikusan a bolt központi fűtését szolgálja.
Azzal a férfi egy apró, rézből készült biztonsági szelepet csavart Mr. Henderson bal fülcimpájára. A szerkezet halk sípolással lépett működésbe, és a felgyülemlett gőzt finom, szabályos pamacsokban kezdte a mennyezet felé adagolni.
A hátsó helyiség mélyén ekkor egy nehéz, tölgyfa ajtó kattant, és egy vékony, koromtól fekete fonál gurult ki a sötétből a padlódeszkákon.