189/3. A kalózkodási záradék — A mikroszkopikus zálog

A füstgomolyag csupán gyűszűnyi volt, mégis szúrós puskapor- és szurokszagot árasztott. A parányi golyó pattanva csapódott Mr. Henderson mellkasához, pontosan a hordozóhámon feszülő, elpusztíthatatlan felelősségtömb közepébe. A tömör fémből tompa, éles kongás hallatszott, mintha egy miniatűr tiszteletadást vezényeltek volna le a szegycsontján.
Henderson ijedten lépett hátra, s a bőrpántok nyomban megfeszültek: a teher nem nehezebb lett, hanem egy leheletnyivel szélesebb, mintha a becsapódás helyén egy apró, rézszínű dombormű csírázott volna ki.
– Ne aggódjon, ez csak a törvényes késedelmi kamat tengerészeti záradéka – magyarázta az Antikvárius, miközben áthajolt a pult felett, és egy apró nagyítóval szemügyre vette a becsapódás nyomát. – A rendezetlen egyenlegek bizonyos fázisban hajlamosak saját mikroklimatikus flottát növeszteni. Teljesen természetes folyamat a szigorított könyvelésben.
– Kalózkodnak a saját elmaradásaim? – nyögte Henderson, miközben gyanakodva bámult a pult mélyébe, ahol a fa vitorlás árbocain parányi vászondarabok feszültek ki a semmiből támadt huzatban.
– Nem kalózkodnak, Henderson úr, csupán végrehajtanak – igazította ki a tiszteletreméltó öregúr derűs türelemmel. – Amíg Ön nem tisztázza az elmaradt tételeket, a doboz kénytelen védelmi vámot kivetni a jelenlegi tartózkodási helyére.
Henderson óvatosan megérintette a frissen keletkezett rézdomborművet, de abban a pillanatban halk csobbanás hallatszott a pult alól, mintha egy láthatatlan horgonyt dobtak volna a padlódeszkák közé.