189/1. A bőrhámos küldönc — A kötelező viselvény

Mr. Henderson pánikszerűen próbálta bettuszkolni a nehéz, jéghideg ólomtömböt a kabátja belső zsebébe, ám a finom posztó azonnal lehasadt a varrás mentén, s a tárgy tompa puffanással visszahullott a meggyötört asztallapra.
Az elülső helyiségből felhangzó csizmakoppanások megtorpantak a függöny előtt. A nehéz bársony elhúzódott, s a homályból egy meglepően alacsony, szürke egyenruhás ember lépett elő. Nyakában rézcsőből hajlított kürt lógott, mellkasán pedig vastag marhabőrből készült, fémcsatokkal kivert hám pihent.
– Henderson úr? – kérdezte a jövevény, miközben előhúzott a táskájából egy sárgult nyomtatványt meg egy csontból faragott tollat. – A Sűrített Kötelezettségek Hivatala értesült a keletkezett bizonyíték fajsúlyáról. A hatályos jogszabályok értelmében három kilogrammot meghaladó egyéni felelősség esetén a tulajdonos nem tartóztatható le, viszont köteles a tárgyat folyamatosan a testén viselni.
Az Antikvárius megkönnyebbültnek tűnő, halk sóhajt bocsátott ki a háttérben, miközben még mélyebbre húzódott a könyvespolcok árnyékában. Henderson döbbenten nézett a küldöncre, aki rutinos mozdulatokkal csatolta ki a szagértő gondossággal előkészített bőrszíjakat.
– Kérem, hajoljon kissé előre! – utasította a tisztviselő száraz, hivatali hangon, s már hurokra is fogta a hevedert a tömb körül. – Az ergonomikus kiképzés biztosítja, hogy a gerincoszlop egyenletesen terhelődjön a hátralévő évei során.
Henderson nyakába nehezedett a pánt, s az elpusztíthatatlan fekete tömb pontosan a szegycsontja felett foglalt helyet. A küldönc elégedetten bólintott, majd átnyújtott egy nyugtát, s az ajtó felé indult. A küszöbön állva azonban még visszanézett, s tekintete a bolti pult alatt gyanúsan halkan ketyegő fahajóra tévedt.