187/8. Az idő fordított számlája — A megbukott revizor

Mr. Henderson, akit az élet eddig a pontos idő és a szigorú elszámolás rendíthetetlen híveként ismert, kétségbeesetten rángatta mellényzsebét. A zsebórája, mintha gúnyolódna rajta, másodpercenként három évet faragott le a múltból, olyan sebességgel, hogy az emberiség teljes története hamarosan egyetlen, zavaros pillanattá zsugorodott volna. A hivatalnok arca sápadt volt; egy ilyen ütemű időveszteség még a legmegátalkodottabb revizort is a frászba hozta volna, nemhogy egy szürke, pedáns számtanácsost.
– De hát… ez képtelenség! – dadogta, miközben próbálta kirázni a parányi rugót, ami mintha odatapadt volna zsebéhez. – Az idő nem táncolhat visszafelé, mint egy rosszul beállított tangó! Ez szembemegy minden fizikai törvénnyel és a Termikus Különítmény 187/G pontjával! – Az Antikvárius, mit sem törődve a férfi pánikjával, a gép oldalán kibontakozó madárszimbólumot figyelte. A tinta alól kikandikáló szárnyas mintha valóban a fogaskerekekből csipegetne, darabkákat szakítva le nemcsak a fémből, de az időből is.
Nem sokkal ezután a hátsó szoba levegője is különösen kezdett viselkedni. A sűrű gőz, amely eddig az antikvárium minden szegletét elárasztotta, mintha fordított mozgásba lendült volna. Apró, gomolygó felhői nem kifelé terjedtek, hanem visszasereglettek a monstruózus óraszerkezet felé, mint valami láthatatlan gravitációs vonzás rabságában. A hőmérséklet, mely percekkel korábban még fojtogató volt, most kellemes, majd hűvös lett, mintha az egész helyiség egy korábbi, hűvösebb állapotba „tekeredne vissza”.
Mr. Henderson, aki még mindig a zsebórájával birkózott, a hűvösödő levegőben ösztönösen másik zsebéhez nyúlt, és előrántott egy gyűrött, már-már elfeledett számlát. A Termikus Különítmény tavalyi, horribilis összegű fűtésköltségét rögzítette. Abban a pillanatban, ahogy a papír a kezébe került, a zsebórája hátrafelé pörgő mutatóinak ritmusára a számlán szereplő összegek halványodni kezdtek. Előbb tízezrek, majd ezresek tűntek el, míg végül, egy szusszanásnyi idő múlva, az egész számla eltűnt, helyette egy halovány, zöldes betűkkel írott „EGYENLEG RENDEZVE – HŐTÖBBLET” felirat jelent meg. Henderson, az első hivatalnok a történelemben, aki ingyen fűtést kapott a múltból, némán meredt a papírra, majd a rugóra.
Az Antikvárius eközben óvatosan felemelte a gépezet oldaláról a tintaréteg alól épphogy előbukkanó madár körvonalát, mely most már teljes pompájában, acélmetszetként rajzolódott ki. Egy másodpercnyi habozás után egy gondosan megőrzött, boríték nélküli levélpapírt csúsztatott a madár alá, épp a fogaskerekek közé. A távoli, antikvárium mélyéről tompa, de egyre gyorsuló *klattyanás* hallatszott, mintha egy réges-régi írógép rohanna visszafelé az időben, betűket nyelve el, sorsokat törölve. A madár egy pillanatra abbahagyta a csipegetést, mintha meghallotta volna a hívást.