187/6. A ketyegő múlt — Az időkerék rejtélye

A halk, ritmikus kattogás egyre hangosabb lett, mintha egy rég elfeledett gépezet kapta volna meg a napi kávéadagját, és most felébredt volna mély álmából. Mr. Henderson, az idő-nedvesedés teória frissen lejárttá vált nagymestere, idegesen kapkodta a fejét. A hang a hátsó szobából szűrődött, ahonnan eddig legfeljebb az Antikvárius porcicáinak halk szuszogása volt hallható.
„Na de Antikvárius úr, ez már tényleg sok! A Termikus Különítmény gőzgépe! Biztosan valami nyomásmérő, vagy egy elromlott szelep. Az a fránya gőz nemcsak a falat, de a mechanikát is kikezdi!” – próbált magyarázatot találni, miközben tekintete az ezüst tintatartóra vándorolt, melyből a folyós idő továbbra is csöpögött, most már enyhe, színezüstös szagot árasztva.
Az Antikvárius, aki élete során látott már néhány órát, melyek ketyegése messze meghaladta a normál működést, csak megvonta a vállát. A tintafoltok, melyek az asztalon gyűltek, most szép lassan, alig észrevehetően kör alakúvá rendeződtek, mintha egy láthatatlan, ősi napóra árnyékát követnék.
„A gőznek nincs ilyen ritmusa, Mr. Henderson. Ez sokkal inkább egy... szívverés, ha szabad ilyet mondanom” – jegyezte meg az Antikvárius, miközben az atlaszt becsukta. A könyv borítója egy pillanatra elmosódott, majd újra éles lett, de a címlap betűtípusa finoman eltért az előzőtől. Most sokkal gótikusabb, és valami érthetetlen latin felirat is megjelent rajta, mely mintha az idő múlásáról, vagy épp a múlatásáról szólt volna.
A kattogás ekkor egy rövid, éles csattanással párosult, mintha valami eltörött volna, vagy éppen a helyére pattant volna. A hátsó szoba felől furcsa, szélzúgásszerű hang hallatszott, annak ellenére, hogy az összes ablak szorosan zárva volt. Mr. Henderson a Termikus Különítmény gőzgépét kezdte gyanakodni. Az Antikvárius azonban a füléhez emelte az atlaszt, mintha abból próbálna megérteni valamit. Belülről halk, pergamen-susogás hallatszott, mintha lapoznának benne.
A gőzgép zúgása pillanatra elhalkult, majd megint felerősödött, de most sokkal mélyebben, szinte morajlóan. A bolt levegője egyre nehezebb lett, a gőz már nemcsak látható volt, de érezhető is, mint egy súlyos, selymes takaró. A hátsó szobából pedig mintha egy régi, mély sóhaj hallatszott volna, ami átszelte a teret, és a falakon lévő szimbólum madara mintha egy pillanatra felkapta volna a fejét.